Még most is nagyon emlékszem arra a bizonyos pozitív tesztes napra… Nem tudom hogyan, mert korábban nem volt erre példa, de valami iszonyú módon elaludtam a nyakam, annyira, hogy nem is bírtam menni dolgozni, minden mozdulat fájt, a doki 2 napra ki is írt. Kaptam kenőcsöt és az izomlazító gyógyszert pedig kiváltottam. Tudom, hogy hanyagság, de sokszor nem olvasom el a tájékoztatót, most valami hetedik érzék alapján megtettem, ott volt a mellékhatások, ellenjavallatok résznél, hogy „főleg korai terhesség esetén magzatkárosító hatása van”. Ekkor még nem volt késés, ami miatt úgy gondolhattam volna, hogy érdemes megvenni azt az bizonyos tesztet, hiszen 1-2 nap ide vagy oda, még az én mércém szerint nem számít késésnek. Mindenesetre a gyógyszert nem vettem be, úgy voltam vele, ha még egy napot késik, akkor nincs mese, veszek egy tesztet, megcsinálom, maximum ha negatív, akkor maximum csináltam egy tesztet és izgultam egy sort feleslegesen, de legalább ha mégis sikerülne, akkor nem kell azon gondolkozni, hogy basszus, beszedtem egy olyan gyógyszert, amit nem kellett volna. Másnap sem történt semmi, ezért munka után meg is vettem azt a bizonyos hiperérzékeny tesztet. Úgy voltam vele, ha még másnap reggel sincs semmi, akkor megcsinálom a tesztet. Mondani se kell, aznap éjszaka nagyon rosszul aludtam, forgolódtam, hajnali 4-5 körül fel is keltem, nem is bírtam aludni egy percet sem. Azon a bizonyos május 5-ei reggelen, 6 körül még mindig nem volt semmi, így egyszerűen már nem bírtam, kimentem tesztelni. A tesztelés után eltelt az idő, amikor leolvasható az eredmény, nem láttam semmit sem, vártam újabb 5 percet, megint semmi, egyszerűen semmilyen második csík nem volt. Nagyon el voltam keseredve, hogy basszus, ez a hónap sem jött össze… Emlékszem, hogy hajnalok hajnalán megírtam Zafírkának (Adri), hogy ez bizony negatív, szegény próbált biztatni, hiszen még mindig nem kopogtatott a Mikulás. Én magam sem tudom miért, de valamilyen indíttatásból a teszt után úgy 20 perccel kihorgásztam a kukából, hogy megnézzem és megbizonyosodjak arról, hogy itt tényleg nincs semmi és akkor vettem észre valami nagyon hajszálvékony, alig észrevehető csíkocskát. Tudtam, hogy ha van csík, akkor az akármilyen halvány, az bizony csík és kész, nincs mese, hiszen téves negatív teszt van, de téves pozitív nincs!!! Egyszerűen nem tudtam felfogni, nagyon boldog voltam, de még mielőtt elmondtam volna Pistinek egy új tesztet akartam csinálni. Másnap már hétvége kezdődött, esélyem nem volt arra, hogy egy újabb tesztet vegyek és csináljak, ezért maradt a hétfői tesztvásárlás. A hétvégén pont anyák napja volt, illetve a névnapomat (május 4) ünnepeltük nálunk. Nagyon boldog voltam azon a hétvégén, úgy ünnepelni az anyák napját, hogy tudom, hogy én is anyuka leszek, hát nagyon felemelő érzés volt! :) Hétfőn végül megcsináltam újra a tesztet, majd amikor Pisti hazajött, akkor visszaraktam a dobozába és mondtam neki, hogy vettem tesztet, teszteljünk, még mindig semmi. Mondta, hogy jó, várjunk még pár napot, és ha akkor se semmi, akkor tényleg teszteljünk (korábban volt már, hogy késett és vaklárma volt :( ). Azt hittem, hogy sehogy sem bírom rá, hogy kinyissa a teszt dobozát és meglássa, hogy a teszt pozitív! Próbáltam rábeszélni, hogy de legalább nézzük meg, hogy hogyan kell csinálni. Persze már a dobozon is rajta van, hogy mit hogy kell csinálni, ami tök praktikus meg minden, de ilyenkor azért nem volt túl előnyös. :) Végül nagy nehezen kinyitotta és meglepődve látta, hogy ez már meg van csinálva és hát látta ő is azt a bizonyos két csíkot. Első reakciója kb. az volt, hogy „Ez már biztos?”. Aztán persze volt nagy örömködés...
